BESZÁMOLÓ A DWA BRATANKI PÁLYÁZAT MEGVALÓSULÁSÁRÓL 2019

A Waclaw Felczak Alapítványnak köszönhetően lengyelországi utazásunkra 2019. november 5-8. között került sor. A pályázatban 20 diák vett részt. Előzetesen a diákok tájékozódtak a magyar és lengyel közös történelmi pontokról.

Beszámoló a Dwa bratanki pályázat megvalósulásáról

(Képek itt!)

A Waclaw Felczak Alapítványnak köszönhetően lengyelországi utazásunkra 2019. november 5-8. között került sor. A pályázatban 20 diák vett részt.

Előzetesen a diákok tájékozódtak a magyar és lengyel közös történelmi pontokról. Meglepte őket, hogy milyen sokszor kapcsolódott össze a magyar és a lengyel nép története. Így a szólást is értelmezni tudták mire elindultunk: Lengyel-magyar két jó barát együtt harcol, s issza borát. Az útunk során folyamatosan megtapasztalták a lengyel nép barátságát, kedvességét. 

A korai indulást követően érkeztünk meg az első állomásra. A szlovák-lengyel határon lévő Árva várának megtekintése volt az első program. Angol nyelvű idegenvezetéssel ismertük meg a vár történetét és látnivalóit. A diákok elmondása szerint az idegenvezető nagyon szépen beszélt, így sok mindent megértettek fordítás nélkül is.

Sajnos a forgalom és egyéb technikai okok miatt késésben voltunk, de a lengyel jóindulat következtében a következő helyszín idegenvezetője megvárt bennünket. A Magyar Szentek templomát tekintettük meg Orawkában. A téli időszámítás miatt ekkor már nagyon sötét volt, így a templom külsejében nem tudtunk gyönyörködni, viszont a belseje lenyűgözött bennünket. Itt az idegenvezető nem tudott jól angolul, így az egyik kísérő pedagógus olvasta fel a templomi ismertetőt magyar nyelven, és az ott dolgozó hölgy mutatta, hogy éppen mit kell néznünk. Ez a program eredetileg hazafelé valósult volna meg, de a praktikum végül azt diktálta, hogy módosítsunk a tervünkön. 

Ezután a szállásra hajtottunk, amely Wieprz településen volt egy külvárosi részen. A családi panziót nagyon kedves és segítőkész emberek vezetik. Mivel az indulásunk napjára esett 2 diák születésnapja, így még itthonról rendeltünk 2 tortát, amellyel vacsora után megköszöntöttük az ünnepelteket. Mivel a diákcsapat tagjai a Zselic Alapfokú Művészeti Iskola diákjai, a megszokott népi énekkel köszöntöttünk. A szállás tiszta és rendezett, kellemes méretű szobákkal állt rendelkezésünkre. Minden a szálláson történő étkezés bőséges és finom volt. 

Második napon Krakkóba utaztunk. Az eredeti tervek szerint ezt a napot a testvértelepülésen töltöttük volna, viszont a lengyel diákok színházba mentek, így a két nap programját felcseréltük. Krakkóban a Wawelt, a Székesegyházat, a Posztócsarnokot, a Mária-templomot néztük meg, majd a MOCAK múzeumba mentünk, ahol a kortárs lengyel művészek alkotásait tekintettük meg. Ezen a napon egy krakkói étteremben ebédeltünk. 

Délután a wieliczkai sóbányát néztük meg, amely Szent Kinga vonatkozásában magyar szállal is rendelkezik. Itt magyar nyelvű idegenvezetésben volt részünk, és a népi énekesek közreműködésével megtapasztaltuk a bánya legnagyobb termének csodálatos akusztikáját is. 

Harmadik napon került sor a lengyel-magyar közös programra. Az utazás egyik célja az volt, hogy Szenna lengyel testvértelepülésének iskolásai és a szennai diákok angol nyelven ismerkedjenek egymással, valamint mutassák meg egymásnak tágabb és szűkebb hazájukat. Először a lengyel iskolások tartottak ppt-bemutatót, amellyel Lengyelország főbb tudnivalóit ismertették, majd Wieprz települést mutatták be. A gyerekek számára a legérdekesebb a Malac Múzeum volt, amelyet később meg is nézhettünk. Megtudtuk azt is, hogy a településen két iskola működik. A Szent II. János Pál pápáról elnevezett 1-es számú iskolába, ahol voltunk, kb. 300 diák jár. Hatalmas tornateremmel rendelkeznek. Itt került sor a mi bemutatónkra. Diákjaink jól vették az akadályt, és 2 hivatalos magyar imázsfilmmel, valamint ppt előadással mutatták be Magyarországot, Szennát, valamint a Szennai Fekete László Általános Iskolát és Zselic Alapfokú Művészeti Iskolát. A prezentáció után a művészeti iskola diákjai tartottak bemutatót. Somogyi táncokat és dalokat mutattak be, amelyet citerával és tikfával kísértek. A citerát aztán meg is pengethették diákok és tanárok egyaránt. Rövid magyar nyelvlecke következett, majd vendégül láttak bennünket. Ezután a helyi tanulók körbevezettek bennünket iskolájukban, majd Wieprz polgármestere fogadott minket az irodájában. 

A szállásunkon elfogyasztott ebéd után Wadowicébe utaztunk. Itt született Szent II. János Pál pápa. Megnéztük a szülőházát, ahol egy rendkívül alapos angol nyelvű idegenvezetésben volt részünk az interaktív, nagyon látványos kiállításon. Eddigre már sok angol nyelvű hatás érte a diákokat, és az esti közös beszámolón arról tájékoztattak minket, hogy nagyon sok mindent értettek, vagy ha nem, akkor a szövegkörnyezetből ki tudták találni az elmondottakat. A lengyel gyerekekkel való közös program és az angol nyelvű idegenvezetések után pedig úgy érzik, hogy tudnak angolul, nőtt az önbizalmuk. 

Wadowicében rövid városnézésre is sor került, sétálólap segítségével azonosítottuk a látnivalókat, és mivel angol nyelvű tájékoztatóval rendelkeztünk, a gyerekeknek fordítaniuk kellett a tudnivalókat. Megkóstoltuk egy cukrászdában a kremówkit, a pápa kedvenc süteményét is. 

Negyedik nap rendkívül korán keltünk, hiszen hosszú út várt ránk. Az első állomásunk az auschwitzi koncentrációs tábor volt, ahol magyar idegenvezető segítségével tudtunk meg többet a II. világháború borzalmairól. Megtekintettük a magyar barakkot, és főhajtással tisztelegtünk a meghaltak emlékfala előtt. 

Hazafelé Zakopanéban álltunk meg rövid időre, hogy egy kicsit elvegyüljünk a turistaközpont forgatagában. 

A szerzett élmények nyitottabbá tették tanulóinkat, jó szívvel, barátsággal gondolnak a lengyelekre. A programtól azt vártuk, hogy a magyar vonatkozású lengyel látnivalókat, történeteket megmutassuk a diákoknak, valamint a diákok megtapasztalják azt, hogy az angol nyelv nem száraz iskolai tantárgy, hanem a kommunikáció eszköze, és ismerjék fel azt, hogy tudnak angolul. Ezen célkitűzéseink teljesültek. 

(Képek itt!)